2008 február 28. | Szerző: ANo |

 Hát legyek én az első!

Több évvel ezelőtt,utaztam haza a munkahelyemről vonaton.Édesapámat akkor műtötték érelzáródással.A sebészorvos hazaküldött, mert nem tudta megmondani mennyi idő lesz a műtét,inkább reggel menjek vissza a kórházba.A tét az volt,meg tudja-e menteni édesapám lábát,vagy nem?A vonaton bebújtam a sarokba és sírtam.Odajött hozzám egy férfi,kérdezve bántottak-e,tud-e segíteni? Elmeséltem a történetet,kiderült az orvos jó ismerőse.Megigérte,hogy beszél vele és érdeklődik édesapám felől. Természetesen meg is tette,így együtt mentünk másnap reggel a kórházba. Örömhír volt,sikerült az érelzáródást megszüntetni. Utána is tartottuk a kkapcsolatot.

Ma Ő a férjem!