Bolondok

2008 február 28. | Szerző: ANo |

Egy férfi, pláne, ha igazi, mindenképpen nagy. Nem feltétlenül magas, de masszív. Ez biztos valami ősi ösztön bennem az emberiségnek abból a korszakából, amikor udvarlásnak még az számított, ha a nőt a hajánál fogva húzták be a barlangba… Persze, szép a kidolgozott, izmos férfitest, nem mondom, hogy nem – de igazán szeretni egy férfi, az Igazi Férfi, testében a “hibákat”, a “tökéletlenséget”, az emberit lehet. Egy szőrős mellkason a tenyérnyi sima bőrt, a gömbölyödő hasat…

Az Igazi Férfi okos. Intelligens. Sziporkázó a humora. Ért valamihez, amihez én nem, s amiért én felnézhetek rá. Csodálhatom, becsülhetem. S persze ő is csodál engem.

Az Igazi Férfi megnevettet. A közelében, vagy akkor is, ha csak rágondolok, egy nagy, békés mosoly vagyok. Nem bagatellizálja el a problémáimat, de elfújja a homlokomról a felhőt, felszabadít, megnyugtat.

Az Igazi Férfi olyan, hogy ha csak a közelébe kerülök, legbelül kigyúl bennem valami, ami beragyogja az egész lényem. Az Igazi Férfi mellett úgy érzem, Igazi Nő vagyok: szeretni, tisztelni, becsülni való, maga a Csoda. Meglágyulnak a mozdulataim, gömbölyűbbek lesznek a vonalaim, a szemem csillog, a bőröm sima és illatos.

Az Igazi Férfi érti, amit mondok. Köztünk minden magától értetődő és természetes. Kimondjuk egymás előtt a legbelsőbb gondolatainkat, befejezzük egymás mondatait, otthonosan mozgunk a másik fejében. Vannak dolgok, amit csak mi értünk, cinkosok vagyunk, szövetségesek. Egymás számára egyszeriek és megismételhetetlenek.

Az Igazi Férfi felhív az éjszaka közepén, Cseh Tamás dalszövegeket duruzsol a fülembe vagy felolvashatja akár a telefonkönyvet is – én áhítattal hallgatom. Álomba beszéljük magunkat, egymás szuszogását hallgatva alszunk el. A legnagyobb csúcsforgalomban a járda szélén a zöldre várva rám néz, és azt mondja: “Ki viszi át a fogában tartva a szerelmet a túlsó partra…”

Az Igazi Férfi akár egy üzleti tárgyalás közepén is hangosan felnevet, még a könnyei is csorognak, és lesajnálva nézi a többit, aki mindezt nem értheti – csak hirtelen eszébe jutott egy korábbi beszélgetésünk.

Ha az Igazi Férfi belém karol, átölel, “csúszik az idő”, egymásba folynak a dimenziók. Amikor az Igazi Férfi megcsókol, akár a legzajosabb diszkó közepén is, felhangzik a háttérben a szimfónikus zenekar, a muzsika árad, körülölel…

Számomra az Igazi Férfi bolond, hiszen én is az vagyok, de minket ez egyáltalán nem érdekel.

Salma Hayek